Bánhorváti

Weboldal

A település a 26-os főutat a 25-össel Kazincbarcika felett összekötő út mentén fekszik.A két településből, Bánhorvátiból és Bánfalvából létrejött község története egészen a honfoglalás idejéig visszanyúlik, bár írott forrás, a Váradi Regestrum 1220-ban említi először. Neve már ekkor is Horwaut, ami valószínűleg a faluba betelepülő horvát telepesekre utal. Bánfalvát pedig okleveleink legkorábban 1433-ban említik, a határában elpusztult Jétyő község viszont már 1280-ban szerepel írásban.A XV-XVII. században főleg a Bárius család volt birtokos itt. Ebből a családból származott Bárius István, Dédes várkapitánya; a család emlékét őrzi a Bárius-pad helynév. 1457-ben a környéken fosztogató cseh zsoldosok megrohanták Bárius László úrilakát. 1552-ben a törökök földúlták, és bár a XVI. században az egri püspökség és Szarvaskő uralta, 1596-tól rendszeresen a törökök adóztatták.Annak ellenére, hogy jelentős részben az egri püspökség birtoka volt, már a XVI. század végén református anyaegyházzá vált a falu. A bányászat a XIX. század utolsó évtizedétől vált intenzívvé.1950-ben vonták össze a szomszédos Bánfalvával, és így létrejött a mai Bánhorváti, ami a vidék műemlékekben talán leggazdagabb faluja. rnItt töltötte élete utolsó éveit 1864-ben bekövetkezett haláláig Kazinczy Gábor református író és politikus, akit Toldy Ferenc és 1855-ben Arany János is felkeresett bánfalvai kastélyában.Dr. Agonás Lajos jegyző